A veleméri Szentháromság-templomban is megtaláljuk azokat a jelképeket, amelyeket a kereszténység még az ősvallásból vett át s amelyek régi írások jeleivel is azonosíthatók.
1. ábra. Ünnepség a veleméri templom új harangjának felszentelése alkalmából; a harang Varga Ottó atya szervező munkájának köszönhető; az ünnepségre meghívták Pap Gábort és Szántai Lajost, akik sokat foglalkoztak a veleméri templom szimbolikájával, hogy a nagy nyilvánosság előtt mondjanak köszönetet a templomot ismertető munkásságukért, de valamilyen ok miatt nem érkezhettek meg (a képet e sorok írója készítette)
A veleméri Szentháromság-templom az őrségi falusi turizmus egyik legfontosabb célpontja. Méltán az, mert a szinte teljes épségben megmaradt freskói (sajnos, veszteségeink is vannak e téren) lehetőséget adnak a templom működését évszázadokon át segítő szimbolika megértésére. E téren a templom tudós plébánosain, Kovács Józsefen és Varga Ottón kívül sokat köszönhetünk Pap Gábor művészettörténésznek is, aki népszerűsítette a Kovács József által feltárt - jellegzetes, korai keresztény nézőpontot kifejező - a Nap járása, az épület tájolása, a hívekre váró napi és éves feladatok, valamint a freskók közötti összefüggéseket.
Van azonban ezeken túl egy másik vonulata is a veleméri templom jelképrendszerének, amelyet lényegében mindeddig nem vizsgáltak, figyelmen kívül hagytak. Ez pedig az elemi jelképek ősvallási eredete és értelme. A templom jelképei ugyanis szoros formai és tartalmi kapcsolatban vannak a székely rovásírás és más antik írásrendszerek jeleivel. Ha ezeket a kapcsolatokat is feltárjuk és megértjük, akkor a veleméri templom még többet mondhat a látogatóinak. Kiderül, hogy a veleméri templomot ezek a jelképek a kőkori ősvalláshoz kötik, az itt látható jelképek évtízezredek mondanivalóját közvetítik a mai kor számára.
Remélem, hogy a székely rovásírásnak az utóbbi évtizedekben - nem utolsósorban az Írástörténeti Kutatóintézet és baráti körének (néhai Simon Péter, néhai Forrai Sándor, Szekeres István és e sorok írója és követőink) kutatásainak következtében - tapasztalható reneszánsza; a középkori templomaink falfestményeinek feltárása és közzététele, valamint a digitális fényképezőgépek és az internetes publikácós lehetőségek bővülése együttesen a párhuzamok feltárását segítik elő. A nemzeti értelmiség az akadémikus "tudomány" helyett is feltárja a vallási jelképeink és a székely írás között mutatkozó összefüggéseket. Legyen ez a cikk egy kezdeményezés, amelyik elindítja e szükséges és fontos feltáró és elemző tevékenységet!
A középkori magyar templomi jelképek, amelyek megfelelői a veleméri templomban is tanulmányozhatók, a különböző ősi írások jeleivel, meg népi hieroglifákkal is azonosíthatók. Ilyen veleméri jel a "Nap", a "lyuk", az "ős", az "Egy", a "nagy", a kereszt és a "sugaras Nap" jele.
Igaz ugyan, hogy az ehhez hasonló jelpárhuzamokat az akadémikus írástudománysohasem vizsgálta érdemüknek megfelelően, ez azonban nem akadályozza meg a képviselőit abban, hogy eleve tudománytalannak tekintsék az effajta összevetéseket is. A hasonlóságokat minden érdemi vizsgálat nélkül a véletlen egyezésnek tulajdonítják. Az 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás azonban (amelyről a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben számoltunk be) azt bizonyította be kétségbevonhatatlanul, hogy az effajta jelhasonlóságok szinte kivétel nélkül a jelek genetikus, azaz származási kapcsolatának köszönhetőek. A veleméri templomban és másutt is kimutatható jelpárhuzamok azt bizonyítják, hogy a székely rovásírás szoros rokonságban van a vallásos, uralmi és népi jelkészlettel.
Az írásrendszerek közötti genetikus kapcsolat magyarázata egy széles körben elterjedt kőkori ősvallás, amelynek a jelei az antik világ sok jelrendszerében fennmaradtak. Számunkra különösen fontos, hogy a kőkori jelek a székely írásban maradtak fenn a legteljesebb formában és máig ismerten (a hasonló korú jelrendszerek többségét már évezredek óta nem használják). Az akrofóniák jórészt elvégzett rekonstrukciója azt bizonyította, hogy ezeket a jeleket a magyar nyelv - azaz a magyar ősvallás - számára teremtették meg eleink (az akrofónia az a folyamat, amikor egy szójelből betű keletkezik, amely a szó első hangját, vagy az első mássalhangzóját jelöli).
Tudjuk, hogy az ősvallás jelképrendszere még a kökorban alakult ki, és az eltelt idő alatt igen széles körben elterjedt. Ezért találjuk meg a jelek megfelelőit többek között az amerikai indiánoknál, a székely rovásírás ban meg a hettita hieroglif írásban is. A jelek egykor egy ősi szó- szótagoló írás jelei is voltak, amellyel fonetikus szövegeket lehetett lejegyezni már a kőkorban is. A szó- és szótagértékek (az akrofónia) rekonstrukciója alapján e jelkészlet a magyar ősvallás számára készült. Azaz a kereszténység közvetve, vagy közvetlenül magyar eredetű ősvallási jelképeket vett át s ezek egy része maradt meg a veleméri templomban is. Az ősi jelkészlet elemeit máig használja a népművészet. Például a fazekasok jelkincsében (debreceni csigacsináló bordán, magyargyerőmonostori kályhacsempén , korondi gyertyatartón, veleméri rajzos sindün , magyarszombatfai tányéron) is találunk ősvallási eredetű jeleket. Ez a kőkori jelkészlet a világ részeit ábrázolta (hegyet, folyót, fát, égitestet), a korabeli világnézet illusztrációs igényeinek megfelelően.
2/a. ábra. A veleméri Szentháromság-templom Szentháromság-jelképe; a három koncetrikus kör évezredek óta használt jelkép
2/b. ábra. A veleméri Szentháromság-szimbólum előképe Kolozsvárról, a Tordos-Vincsa kultúra korából (Makkay János nyomán)
A szentháromság jelkép
A szentélyt és a hajót elválasztó diadalív szentély felőli oldalának tetején található a Szentháromság-jelkép (1/a. ábra). Ez a templom legnevezetesebb jele, mert a keletelt templomba Szentháromság napján beeső hajnali fénysugár éppen ezt a jelképet világítja meg. E pillanat átélésére minden évben zarándokok serege érkezik Velemérre.
A három koncentrikus körből álló szimbólum egy jelmontázs (ligatúra), amiből a külső kör a Napot jelképezi. A jelmontázs belsejében lévő további két koncentrikus kör pedig egy kutat ábrázol. Ez pontosan azonos a legkorábbi sumer írás kút jelével és a székely írás "ly" ( lyuk- azaz forrás) jelével is. A Nap és a kút/forrás ilyen összekapcsolása a Kőhalmi Katalin által feljegyzett szibériai mítosz segítségével magyarázható meg. E szerint az életet jelképező folyó (azaz a Tejút) forrása a Nap. Ez a gondolat valamikor széles körben ismert lehetett, mert felismerhető indián jelmontázsokban (például egy azték pajzson) is. Megtalálható ez a gondolat a magyar népművészet égigérő fát ábrázoló alkotásain is, ahol a fa csúcsán ott van a Tejút hasadékának ábrázolása. Ilyen égigérő fa az egyik veleméri rajzos sindün is látható.
3/a. ábra. Mandorla a veleméri templom diadalíve felett (Jézus testéből jobbra is, meg balra is két zöld sáv lép ki, azaz a Megváltó azonos a kettőskereszttel);
3/b. ábra. A keresztény mandorla a kőkori eredetű székely "us" (ős) rovásjel rokona; a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél; azt a magasztos pillanatot jelzi, amikor megkezdődik a nappalok hosszabbodása és visszatér a melegebb, az élet lehetőségét jelentő időszak
3/c. ábra. A kettőskereszt a székely írás "gy" (Egy) jele; egy szavunk ma is "szent, isten" jelentésű az egyház összetételben; a Tejút (az égigérő fa) jele, amelyet az ősvallás az Istennel (az ősapánkkal) azonosított
3/d. ábra. Kettőskereszttel azonos isten; hurrita stílusú relief az Assur-i Assur-templom kútjából
3/e. ábra. Kubánvidéki hun diadém kettőskereszt alakú dísze
A mandorla
A mandorla a Tejút hasadékában karácsonykor születő napisten ősvallási jelképéből keletkezett. Ennek megfelelően a keresztény jelkép-változatokban gyakran Máriát és a kisdedet találjuk. A székely írásban az "us" (ős) jele felel meg e jelképnek, mert az ősvallás szerint a napisten leszármazottai vagyunk. Az \"us\" jelet használták a veleméri fazekasok is az égigérő fa ábrázolásakor. Ez az obi-ugor párhuzamokkal rendelkező ábrázolási konvenció (és Kolossa Elek veleméri adatközlő tájékoztatása) egyértelművé teszi, hogy a veleméri fazekasok ismerték ennek az ősvallási jelképnek a jelentését.
A veleméri templom mandorlája tulajdonképpen jelmontázs, mert a belsejében megtalálható a kettőskereszt is.
A kettőskereszt
A veleméri mandorla érdekessége, hogy Jézust a testéből kilépő zöld sugarak a kettőskereszttel azonosítják (akár a koronázási palást a magyar uralkodót, vagy az Assur-i hurrita relief istenét a 2/b. ábrán). A kettőskereszt szintén ősvallási eredetű Tejút-jelkép (ezért használták a hunok is, és ezért került a magyar címerbe is). Egy újabb jelpárhuzam, amelyet a kereszténység az ősvallásból, talán a hunoktól örökölt. A székely írásban a kettőskereszt a "gy" hang jele, amit szabályszerűen Egy-nek kell kiolvasni (például az énlakai rovásfeliratban). Ez a szó istenünk jelzője, az egyház szavunkban ma is "isten", vagy "szent" értelemben használjuk.
A kettőskereszt és a mandorla együtt "Egy ős"-ként elolvasható hieroglifikus feliratot képez. Hasonló szövegű mondatjelet hun csaton is találunk. Ez megengedi annak a feltételezését, hogy ez az ábrázolási hagyomány a hun, vagy avarhun vallás jelkészletéből maradt ránk. A hunok és az avarhunok is keresztények voltak (részben), ami kitűnő lehetőséget kínált az ősvallás jelképeinek átadására a keresztény vallás számára.
2/c. ábra. Hun csat az "Egy ős" mondatjellel (Bóna István nyomán)
2/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában található \"Egy ős\" ligatúraugyanazt mondja más képi megfogalmazással, mint amit a veleméri mandorla
A veleméri diadalív és a fölötte lévő mandorla együttes jelentése
1. ábra. Ünnepség a veleméri templom új harangjának felszentelése alkalmából; a harang Varga Ottó atya szervező munkájának köszönhető; az ünnepségre meghívták Pap Gábort és Szántai Lajost, akik sokat foglalkoztak a veleméri templom szimbolikájával, hogy a nagy nyilvánosság előtt mondjanak köszönetet a templomot ismertető munkásságukért, de valamilyen ok miatt nem érkezhettek meg (a képet e sorok írója készítette)
A veleméri Szentháromság-templom az őrségi falusi turizmus egyik legfontosabb célpontja. Méltán az, mert a szinte teljes épségben megmaradt freskói (sajnos, veszteségeink is vannak e téren) lehetőséget adnak a templom működését évszázadokon át segítő szimbolika megértésére. E téren a templom tudós plébánosain, Kovács Józsefen és Varga Ottón kívül sokat köszönhetünk Pap Gábor művészettörténésznek is, aki népszerűsítette a Kovács József által feltárt - jellegzetes, korai keresztény nézőpontot kifejező - a Nap járása, az épület tájolása, a hívekre váró napi és éves feladatok, valamint a freskók közötti összefüggéseket.
Van azonban ezeken túl egy másik vonulata is a veleméri templom jelképrendszerének, amelyet lényegében mindeddig nem vizsgáltak, figyelmen kívül hagytak. Ez pedig az elemi jelképek ősvallási eredete és értelme. A templom jelképei ugyanis szoros formai és tartalmi kapcsolatban vannak a székely rovásírás és más antik írásrendszerek jeleivel. Ha ezeket a kapcsolatokat is feltárjuk és megértjük, akkor a veleméri templom még többet mondhat a látogatóinak. Kiderül, hogy a veleméri templomot ezek a jelképek a kőkori ősvalláshoz kötik, az itt látható jelképek évtízezredek mondanivalóját közvetítik a mai kor számára.
Remélem, hogy a székely rovásírásnak az utóbbi évtizedekben - nem utolsósorban az Írástörténeti Kutatóintézet és baráti körének (néhai Simon Péter, néhai Forrai Sándor, Szekeres István és e sorok írója és követőink) kutatásainak következtében - tapasztalható reneszánsza; a középkori templomaink falfestményeinek feltárása és közzététele, valamint a digitális fényképezőgépek és az internetes publikácós lehetőségek bővülése együttesen a párhuzamok feltárását segítik elő. A nemzeti értelmiség az akadémikus "tudomány" helyett is feltárja a vallási jelképeink és a székely írás között mutatkozó összefüggéseket. Legyen ez a cikk egy kezdeményezés, amelyik elindítja e szükséges és fontos feltáró és elemző tevékenységet!
A középkori magyar templomi jelképek, amelyek megfelelői a veleméri templomban is tanulmányozhatók, a különböző ősi írások jeleivel, meg népi hieroglifákkal is azonosíthatók. Ilyen veleméri jel a "Nap", a "lyuk", az "ős", az "Egy", a "nagy", a kereszt és a "sugaras Nap" jele.
Igaz ugyan, hogy az ehhez hasonló jelpárhuzamokat az akadémikus írástudománysohasem vizsgálta érdemüknek megfelelően, ez azonban nem akadályozza meg a képviselőit abban, hogy eleve tudománytalannak tekintsék az effajta összevetéseket is. A hasonlóságokat minden érdemi vizsgálat nélkül a véletlen egyezésnek tulajdonítják. Az 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás azonban (amelyről a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben számoltunk be) azt bizonyította be kétségbevonhatatlanul, hogy az effajta jelhasonlóságok szinte kivétel nélkül a jelek genetikus, azaz származási kapcsolatának köszönhetőek. A veleméri templomban és másutt is kimutatható jelpárhuzamok azt bizonyítják, hogy a székely rovásírás szoros rokonságban van a vallásos, uralmi és népi jelkészlettel.
Az írásrendszerek közötti genetikus kapcsolat magyarázata egy széles körben elterjedt kőkori ősvallás, amelynek a jelei az antik világ sok jelrendszerében fennmaradtak. Számunkra különösen fontos, hogy a kőkori jelek a székely írásban maradtak fenn a legteljesebb formában és máig ismerten (a hasonló korú jelrendszerek többségét már évezredek óta nem használják). Az akrofóniák jórészt elvégzett rekonstrukciója azt bizonyította, hogy ezeket a jeleket a magyar nyelv - azaz a magyar ősvallás - számára teremtették meg eleink (az akrofónia az a folyamat, amikor egy szójelből betű keletkezik, amely a szó első hangját, vagy az első mássalhangzóját jelöli).
Tudjuk, hogy az ősvallás jelképrendszere még a kökorban alakult ki, és az eltelt idő alatt igen széles körben elterjedt. Ezért találjuk meg a jelek megfelelőit többek között az amerikai indiánoknál, a székely rovásírás ban meg a hettita hieroglif írásban is. A jelek egykor egy ősi szó- szótagoló írás jelei is voltak, amellyel fonetikus szövegeket lehetett lejegyezni már a kőkorban is. A szó- és szótagértékek (az akrofónia) rekonstrukciója alapján e jelkészlet a magyar ősvallás számára készült. Azaz a kereszténység közvetve, vagy közvetlenül magyar eredetű ősvallási jelképeket vett át s ezek egy része maradt meg a veleméri templomban is. Az ősi jelkészlet elemeit máig használja a népművészet. Például a fazekasok jelkincsében (debreceni csigacsináló bordán, magyargyerőmonostori kályhacsempén , korondi gyertyatartón, veleméri rajzos sindün , magyarszombatfai tányéron) is találunk ősvallási eredetű jeleket. Ez a kőkori jelkészlet a világ részeit ábrázolta (hegyet, folyót, fát, égitestet), a korabeli világnézet illusztrációs igényeinek megfelelően.
2/a. ábra. A veleméri Szentháromság-templom Szentháromság-jelképe; a három koncetrikus kör évezredek óta használt jelkép
2/b. ábra. A veleméri Szentháromság-szimbólum előképe Kolozsvárról, a Tordos-Vincsa kultúra korából (Makkay János nyomán)
A szentháromság jelkép
A szentélyt és a hajót elválasztó diadalív szentély felőli oldalának tetején található a Szentháromság-jelkép (1/a. ábra). Ez a templom legnevezetesebb jele, mert a keletelt templomba Szentháromság napján beeső hajnali fénysugár éppen ezt a jelképet világítja meg. E pillanat átélésére minden évben zarándokok serege érkezik Velemérre.
A három koncentrikus körből álló szimbólum egy jelmontázs (ligatúra), amiből a külső kör a Napot jelképezi. A jelmontázs belsejében lévő további két koncentrikus kör pedig egy kutat ábrázol. Ez pontosan azonos a legkorábbi sumer írás kút jelével és a székely írás "ly" ( lyuk- azaz forrás) jelével is. A Nap és a kút/forrás ilyen összekapcsolása a Kőhalmi Katalin által feljegyzett szibériai mítosz segítségével magyarázható meg. E szerint az életet jelképező folyó (azaz a Tejút) forrása a Nap. Ez a gondolat valamikor széles körben ismert lehetett, mert felismerhető indián jelmontázsokban (például egy azték pajzson) is. Megtalálható ez a gondolat a magyar népművészet égigérő fát ábrázoló alkotásain is, ahol a fa csúcsán ott van a Tejút hasadékának ábrázolása. Ilyen égigérő fa az egyik veleméri rajzos sindün is látható.
3/a. ábra. Mandorla a veleméri templom diadalíve felett (Jézus testéből jobbra is, meg balra is két zöld sáv lép ki, azaz a Megváltó azonos a kettőskereszttel);
3/b. ábra. A keresztény mandorla a kőkori eredetű székely "us" (ős) rovásjel rokona; a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél; azt a magasztos pillanatot jelzi, amikor megkezdődik a nappalok hosszabbodása és visszatér a melegebb, az élet lehetőségét jelentő időszak
3/c. ábra. A kettőskereszt a székely írás "gy" (Egy) jele; egy szavunk ma is "szent, isten" jelentésű az egyház összetételben; a Tejút (az égigérő fa) jele, amelyet az ősvallás az Istennel (az ősapánkkal) azonosított
A mandorla
A mandorla a Tejút hasadékában karácsonykor születő napisten ősvallási jelképéből keletkezett. Ennek megfelelően a keresztény jelkép-változatokban gyakran Máriát és a kisdedet találjuk. A székely írásban az "us" (ős) jele felel meg e jelképnek, mert az ősvallás szerint a napisten leszármazottai vagyunk. Az \"us\" jelet használták a veleméri fazekasok is az égigérő fa ábrázolásakor. Ez az obi-ugor párhuzamokkal rendelkező ábrázolási konvenció (és Kolossa Elek veleméri adatközlő tájékoztatása) egyértelművé teszi, hogy a veleméri fazekasok ismerték ennek az ősvallási jelképnek a jelentését.
A veleméri templom mandorlája tulajdonképpen jelmontázs, mert a belsejében megtalálható a kettőskereszt is.
A kettőskereszt
A veleméri mandorla érdekessége, hogy Jézust a testéből kilépő zöld sugarak a kettőskereszttel azonosítják (akár a koronázási palást a magyar uralkodót, vagy az Assur-i hurrita relief istenét a 2/b. ábrán). A kettőskereszt szintén ősvallási eredetű Tejút-jelkép (ezért használták a hunok is, és ezért került a magyar címerbe is). Egy újabb jelpárhuzam, amelyet a kereszténység az ősvallásból, talán a hunoktól örökölt. A székely írásban a kettőskereszt a "gy" hang jele, amit szabályszerűen Egy-nek kell kiolvasni (például az énlakai rovásfeliratban). Ez a szó istenünk jelzője, az egyház szavunkban ma is "isten", vagy "szent" értelemben használjuk.
A kettőskereszt és a mandorla együtt "Egy ős"-ként elolvasható hieroglifikus feliratot képez. Hasonló szövegű mondatjelet hun csaton is találunk. Ez megengedi annak a feltételezését, hogy ez az ábrázolási hagyomány a hun, vagy avarhun vallás jelkészletéből maradt ránk. A hunok és az avarhunok is keresztények voltak (részben), ami kitűnő lehetőséget kínált az ősvallás jelképeinek átadására a keresztény vallás számára.
2/c. ábra. Hun csat az "Egy ős" mondatjellel (Bóna István nyomán)
2/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában található \"Egy ős\" ligatúraugyanazt mondja más képi megfogalmazással, mint amit a veleméri mandorla
A veleméri diadalív és a fölötte lévő mandorla együttes jelentése
